Szófejtés és a fordított olvasás
|
A felfedezések elsősorban azért meghatározók, mert a magyar nyelv egy különleges termék. Nevezetesen azért, mert a magyar nyelv mindig igazat mond. Ez azt jelenti, hogy a különféle szavak és fogalmak neve szinte tudományos pontossággal mondják meg és magyaráz-zák el az adott valami lényegét. Ez azt jelenti, hogy a rokonfogalmak logikusan kapcsolódnak egymáshoz és kiegészítik egymást. Ámde ezek a fogalmak más nyelvekben is meglelhetők, ami lehetővé teszi nemcsak a nyelvi rokonság kimutatását, hanem a hajdani együttélés korának „megsaccolását”.
Lássunk egy példát: A kar fonák olvasattal= rak. /A fonák - továbbiakban-FO=/ A másik olvasat a – kör. Aki karol, az körül fog. A kar másik végén látható a karom, vagy köröm. Ennek fonákja -FO= marok és mörök= mérek. A kar azonban kifejezi az akaratot. Karommal fogom – húzom= akarom. A kard pedig a kar meghosszabbitása. (A német kar= arm, a német karom= griff, a marok= faust. Az akarom= ich will, A kör= kreis, a rak ige= poser. A kard viszont= schweert). Ötéves munkával végig elemeztem az európai nyelvek nagyszótárait és megállapítottam, hogy ezrével vannak bennük magyar szavak. (A latin – olasz 2.000, a német 4.000, a francia 3.000. Az angol 4.000. A portugál 5.000 /!/, A görög 1.000, a szláv 2.000, a finn 3.000 stb.) Ebből következik az, hogy minden nép szókincsében sorozatosan kerültek elő oly szavak és fogalmak, melyek sok történelmi eseményt az eddigivel ellentétes értelemmel jelenítettek meg. Csak egy példa erre: a történészek szerint Kr.u. 410 körül egy germánnak mondott Alarik nevű vezér foglalta el. És lássunk csodát, ezt a világrengető eseményt jószerint senki sem ismeri. Alarikról pedig azt sem tudni, hogy ki-fia-borja volt. Nem bizony, mert a szóban forgó Alarik nem volt más, mint az ókor nagy királya – Atilla. Ő volt a pápaság nagy ellenfele, akit agyon kellett hallgatni. A hunokat ugyanis el kellett tüntetni. Alarik neve –FO= királ-a, vagyis a-királ< a király. Márpedig akkor csak egy király létezett Európában – Atilla. |
Ha viszont megnézzük, hogy Atillát mikor ölték meg, akkor kiderül, hogy 452-ben. Az akkor összeomlófélben lévő Római Birodalom egyik királya egy Atallus /Atala-us/ nevű császár /király/ volt, kit katonák emeltek trónra és egy év múlva megölték. Nem nehéz magyarrá tenni a nevet, mert Atallus névvel nem találkozni a latin nyelvben, de az Atilla nevet jól ismerték. Mindenesetre roppant érdekes, hogy két „nagy vereség” eseménye idézi fel a nagy hunt, de a történelem alig említi meg őket, pedig a világ fővárosát Rómát egyedül ő és csapatai foglalták el. Ők tehát eltűntek az avarokkal, hunokkal együtt, annyira, hogy még a mesék, mondák sem említik meg ezt a soha máskor elő nem fordult eseményt és a hős vezéreket.
A Kadocsa könyvek ezeket az elveszett és elrejtett csodák eseményeit történeteit dolgozzák fel. Részint választ keresnek arra a kérdésre, hogy: ősnyelv-e a magyar. Keresik az irás és számolás, valamint a tudományok feltalálóit és művelőit. Ezeket pedig a szittya ősvallásból eredeztetik, akár csak Atilla koronájának titkait. Beszélnek ősszavaink a bibliáról és a trójai háborúról is, de pontos választ adnak az Árpádházi királyok kipusztulására és a Habsburgok „kiérdemelt” magyar-irtó uralmára. Választ kaphatunk azonban a német-francia ősellentétre és Napoleon őstörténettel átszött céljaira és viselkedé-sére, de sok más évezredes–évszázados kérdésre is. A Kadocsa könyvek célja tehát nem más, mint a magyar nyelv és a szittya-magyaros népek szakralitásának a rehabilitációja. Ezt pedig a „Sötét Középkor” máig homályban tartott titkainak felderítésén és megvilágításán keresztül lehet elérni, a „mindent tudó” szittya-magyar nyelv segítségével. |